2017. október 6-án esős reggelre ébredtünk, de bizakodva pakoltuk be a kerékpárokat a buszba és a teherautóba, így fél nyolckor útra keltünk, hogy körbebiciklizzük a Velencei-tavat.
Mire Gárdonyba értünk, az eső elállt, csak az erős szembeszéllel kellett megküzdenünk. A helyi kerékpárkölcsönzőnél azok is két kerékre pattanhattak, akiknek nem jutott az iskolai járművekből. Később kiderült, néhány diáknak egykerekű is elegendő lett volna.
Az erős szembeszél mellett a zötyögős út is felébresztette a buszon elpilledt társaságot. A madárrezervátum mellett haladtunk el, elsőként a madárkilátónál pihentünk meg. A következő közös megállónk Pákozdon volt. Az emelkedő és a szél még egy utolsó próba elé állított minket, hogy utána zavartalan napsütésben tekerhessünk tovább. Mire Pákozdra értünk, a társaság két részre szakadt: voltak, akik előbb „megtalálták” a 12,5 méter magas Miska huszár szobrát, csak utána mentek az előre megbeszélt találkozási pontra, hogy közösen túrázzunk a pákozdi ingókövekhez.
Az 1951 óta védelem alatt álló, 200–250 méteres tengerszint feletti magasságban húzódó kövekhez az elszántabbak kerékpárral mentek fel, a többség gyalog tette meg a közel 8 km-es kitérőt.
A fényképek és szelfik elkészítése közben egyértelművé vált, hogy miért is nevezik a Velencei-tavat a Napfény tavának. A szikrázó napsütésben szép kilátás nyílott a tóra.
A második közös találkozási pont a doni emlékkápolnánál volt, ahol a kíváncsibbak meghallgathatták a doni harcokban elesett hősökről szóló megemlékezést, de voltak, akik az erdei ösvényeken tették próbára kerékpárjaikat. Innen közösen indultunk tovább a Katonai Emlékparkhoz, ahol az aradi vértanúk tiszteletére emelt emlékoszlopoknál meghallgattuk a Himnuszt, elhelyeztük a koszorúnkat.
Innen egy árnyas fákkal övezett, széles és lejtős úton visszagurultunk a Velencei-tó mellé, hogy a kerékpárútvonal leghangulatosabb, végső szakaszára érjünk. A Velence korzón megpihenve vadkacsákat és hattyúkat néztünk, gyönyörködtünk a napnyugtába bújó túlsó partban.
Innen több csapatban, teljesítmény- és tájékozódási versenyben közelítettük meg a kerékpárkölcsönzőt, majd újra a járművekbe pakoltuk kétkerekűinket.
Hazafelé buszozva valamennyien egyetértettünk abban, hogy egy nagyon tartalmas, tanulságos és szép nap van mögöttünk. Köszönjünk a BSzC Jelky András Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája, a Jelky Alapítvány és a Jelky A. DSE anyagi és szakmai támogatását.
